Figyelem. Ezt kéne tenni. Érzem, hogy jobb lenne mindenkinek, ha megállnék, és nem zsigerből cselekednék.
Tulajdonképpen mikor is álltunk meg és figyeltünk? Nem arra gondolok, amikor csak végig nézünk valakin vagy valamin. Hanem arra a mély, és fárasztó mentális figyelemre gondolok, amikor a helyzetet vagy a személyt teljes mélységében figyelted.
Van az a fajta figyelem, amikor minden idegszálad a másik emberre áll rá- és akkor történik valami csoda. Még pedig az, hogy, megérzed mire id van szüksége a másiknak. Sajnos elég rég volt az, amikor úgy tudtam figyelni 1-1 gyerekemet, hogy teljesen belevesztem a megfigyelésébe. Amikor nem járt azon az agyam hogy vajon mit kell még csinálni, vagy mi az amit még hozzá kellene írni a bevásárló listához. Az a figyelem egy csoda. Mert bár nagyon fárasztó, nagy erőt is ad. Maga az időtlen varázslat az.
Rég volt sajnos, hogy ebbe a varázslatban( divatos ezt ma flow-nak nevezni) részem volt. Pedig a lelkem semmi másra nem vágyik, mint hogy leüljek a szőnyegre a gyerekeim mellé, és miközben játszom velük ( bár inkább csak külső részese vagyok a játéknak) legálisan és behatóan tanulmányozhatom őket. Mert néhány óra és világossá válik mindaz, ami a viselkedésük mozgatórugója. Ha az ember képes a párját/ gyermekét így tanulmányozni, akkor nem csak az idő áll meg, de olyan mankót kapunk, ami életet, kapcsolatot menthet. Mert amikor így figyelünk és megértünk, akkor a vitás helyzetekben nem a megszokott rutinhoz nyúlunk, hanem ahhoz, amit megfigyeltünk. Hisztizik? Ha figyelted tudni fogod mitől lesz jobban. Morcos? Undok? Elvonulna? Ha figyelünk, akkor megértjük hogy mi mért történik, és nem a saját sértettségünk és tehetetlenségünk lesz a mozgatórugója tetteinknek, hanem a másik valódi szükségletei.
Itt az ideje hogy újra letelepedjek a játszószőnyegre és figyeljem a két csodát, akiket ajándékba kaptam. Mert hiszem, hogy ha most megint megállok ebben a mindennapi rohanásban, ők néhány nap alatt újra feloldódnak és ha nem is szavakkal, de elmondják: Anya, arra van szükségem hogy….
Nekem pedig arra van szükségem hogy nem csak diktátor, hanem társ is legyek, aki megérti hogy mire vágynak azok, akik egy légtérben vannak velem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: