1.0MGI- minden, ami vagyokhttps://mgigondolatok.cafeblog.huMGIhttps://mgigondolatok.cafeblog.hu/author/dilda/<p>Figyelem. Ezt kéne tenni. Érzem, hogy jobb lenne mindenkinek, ha megállnék, és nem zsigerből cselekednék.<br />Tulajdonképpen mikor is álltunk meg és figyeltünk? Nem arra gondolok, amikor csak végig nézünk valakin vagy valamin. Hanem arra a mély, és fárasztó mentális figyelemre gondolok, amikor a helyzetet vagy a személyt teljes mélységében figyelted. </p> <p>Van az a fajta figyelem, amikor minden idegszálad a másik emberre áll rá- és akkor történik valami csoda. Még pedig az, hogy, megérzed mire id van szüksége a másiknak. Sajnos elég rég volt az, amikor úgy tudtam figyelni 1-1 gyerekemet, hogy teljesen belevesztem a megfigyelésébe. Amikor nem járt azon az agyam hogy vajon mit kell még csinálni, vagy mi az amit még hozzá kellene írni a bevásárló listához.  Az a figyelem egy csoda. Mert bár nagyon fárasztó, nagy erőt is ad. Maga az időtlen varázslat az.<br />Rég volt sajnos, hogy ebbe a varázslatban( divatos ezt ma flow-nak nevezni) részem volt. Pedig a lelkem semmi másra nem vágyik, mint hogy leüljek a szőnyegre a gyerekeim mellé, és miközben játszom velük ( bár inkább csak külső részese vagyok a játéknak) legálisan és behatóan tanulmányozhatom őket. Mert néhány óra és világossá válik mindaz, ami a viselkedésük mozgatórugója. Ha az ember képes a párját/ gyermekét  így tanulmányozni, akkor nem csak az idő áll meg, de olyan mankót kapunk, ami életet, kapcsolatot menthet. Mert amikor így figyelünk és megértünk, akkor a vitás helyzetekben nem a megszokott rutinhoz nyúlunk, hanem ahhoz, amit megfigyeltünk. Hisztizik? Ha figyelted tudni fogod mitől lesz jobban. Morcos? Undok? Elvonulna? Ha figyelünk, akkor megértjük hogy mi mért történik, és nem a saját sértettségünk és tehetetlenségünk lesz a mozgatórugója tetteinknek, hanem a másik valódi szükségletei.</p> <p> </p> <p>Itt az ideje hogy újra letelepedjek a játszószőnyegre  és figyeljem a két csodát, akiket ajándékba kaptam. Mert hiszem, hogy ha most megint megállok ebben a mindennapi rohanásban, ők néhány nap alatt újra feloldódnak és ha nem is szavakkal, de elmondják: Anya, arra van szükségem hogy....</p> <p>Nekem pedig arra van szükségem hogy nem csak diktátor, hanem társ is legyek, aki megérti hogy mire vágynak azok, akik egy légtérben vannak velem.</p>rich