MGI- minden, ami vagyok

Azt is írhatnám, hogy ingatlanügyben kiskorú. Álljon moost itt egy tanulságos történet naivitásról, jóhiszeműségről és egy álomról, ami lassan rémálommá válik. Történt, hogy decemberben hirtelen felindulásból eladtam a lakásunkat, amikor a potenciális vevő kopogtatott  az ajtón szinte a semmiből. Megalkudtunk. Elmondtunk mindent, amit tudnia kell. Azt is hogy hitel és hogy mennyi hitel van a… Tovább »

Sziasztok!   Bizony, nagyon régen írtam ide. Igen, tudom, azt ígértem, hogy igyekszem hetente 2x bejelentkezni, na de mint tudjuk a legjobb forgatókönyveket az élet írja. Ezért bizony néha csak statiszta lehetsz a saját életedben, még ha csak átmenetileg is.. . Mondjuk nem bánom. azzal hogy felpörgött az élet ( kis túlzással köszönök magamnak reggel… Tovább »

Figyelem. Ezt kéne tenni. Érzem, hogy jobb lenne mindenkinek, ha megállnék, és nem zsigerből cselekednék.Tulajdonképpen mikor is álltunk meg és figyeltünk? Nem arra gondolok, amikor csak végig nézünk valakin vagy valamin. Hanem arra a mély, és fárasztó mentális figyelemre gondolok, amikor a helyzetet vagy a személyt teljes mélységében figyelted. Van az a fajta figyelem, amikor… Tovább »

Néha azon kapom magam, hogy kimerültem. Valahogy, ha a kezembe akad egy kedvemre való regény, akkor időtlenségbe sodródok és erőt vesz rajtam a letargia. Letargia a valósággal kapcsolatban. Én ugyanis rettentően szeretek belefeledkezni az olvasásba, olykor még a kötelezettségeimről is elfeledkezem miatta. Mint ahogy most is történt. Csak olvasok, és azt kívánom, bárcsak örökké tartana… Tovább »

Így igaz. Kijelentem ország-világ előtt, hogy azzal hogy anya lettem, nem szűntem meg Felnőttnek lenni. Hogy miért írom ezt? Azért, mert bár hosszú évek óta érzem, konkrétan megfogalmazni csak most sikerült, kicsi bölcsibe szoktatása kapcsán. Visszagondolva, onnantól kezdve hogy az első gyermekemmel beléptünk a második trimeszterbe, valahogy az emberek viselkedése megváltozott felém. Én meg kezdő… Tovább »

Így van, a genetika nem hazudik, ezt pedig az támasztja alá, hogy a gyerek 5 évesen épp azt csinálja mint 26 éve az anyja, 46 éve a nagyanyja. Vagyis, hogy életre szóló barátságot köt.      Ma szintet léptek a gyerekek, és mi szülők is. Addig nyúzták a fülünket, míg végül igent mondtam arra, hogy jöjjön… Tovább »

A magyar álláshirdetések nagy része egy rossz vicc. Ezzel gondolom senkinek sem mondtam igazán semmi ujjat. Egy ideje jómagam is nézegetem a hirdetéseket. Igazából nagyon hamar kiderült, hogy ennek köszönhetően két új szokás közül választhatok: a) rászokok a nyugtatóra, mert úgy felhúzom magam b) odakészítek magamnak egy adag papírzsepit, és röhögő-síró-röhögő görcsöt válogatva próbálom megtalálni… Tovább »

Végre itt vagyok! Mármint itt, az online térben. MGI vagyok, és szeretnék az is maradni. Régóta kacérkodom már a blogolás gondolatával, de most jött el az ideje, hogy valóban megmutassam a gondolataimat. Sok mindenről szeretnék majd írni. (Gyerekek, önismeret- mármint a saját önöm ismerete és annak kisebb-nagyobb buktatói,  apró dolgok)Ám egy közös mindegyik bejegyzésben lesz…. Tovább »