Így van, a genetika nem hazudik, ezt pedig az támasztja alá, hogy a gyerek 5 évesen épp azt csinálja mint 26 éve az anyja, 46 éve a nagyanyja. Vagyis, hogy életre szóló barátságot köt.
Ma szintet léptek a gyerekek, és mi szülők is. Addig nyúzták a fülünket, míg végül igent mondtam arra, hogy jöjjön fel Barát és Anyukája. Persze tudni kell, hogy nem szívesen engedek be embereket az ennyire privát terembe. Na meg korábban ( legyünk őszinték) nem igazán volt szimpi Barát és Barát Anyukája. Valahogy furák voltak. Persze ahogy a játszóterén egyre többet voltunk együtt, és beszéltünk rá kellett jönnöm, hogy a furcsaság nem feltétlenül rossz, ők sem a Holdról jöttek, csak mások. Zárkózott család.
De a lényeg, hogy ma feljöttek hozzánk. Ilyenkor igyekszem a lakás legjobb arcát mutatni, és igyekszem hogy a vendégek jól érezzék magukat. A fiatalok azonnal feltalálták magukat, belevetették magukat a lakás és a játékok felfedezésébe ( hogy egy zöld kukásautó mekkora öröm tud lenni!) Én meg igyekezem, hogy Barát Anyukája is jól érezze magát. Mondjuk ő elég szótlan típus ( bár mellettem kb mindenki az) azért jót beszélgettünk. És ahogy a srácokat elnéztem, eszembe jutott, hogy valahol, 26 évvel korábban is hasonló történet kezdett kibontakozni. Persze hogy elöntöttek az emlékek! ( fránya szentimentalizmus, biztosan korral jár!)
Láttam a gyereken, hogy épp azzal a csodálattal és istenítéssel néz Barátra, ahogy egykor én a Fiamra. ( legyen ez legjobb barát kódneve)
Tudom, hogy egy ilyen korán kötött barátság még törékeny, de remélem, a srácok is megélik azokat, amiket én és a Fiam. Tudom hogy lesznek még nagy összecsapások, amikor utálják egymást, és ugyanígy lesznek nagy kibékülések is. Ha sokáig megtartják a barátságukat lesznek csalódások egymásban. Lesznek könyörgések Anyának 10 évesen, hogy találjon ki valamit. Bármit, csak a hétvégét ne kelljen együtt tölteni. És akkor Anya hülyén néz, hogy ebbe most mi ütött, mert eddig jóban voltak. ( Meg súgom: semmi: de néha akkor is jó volt külön lenni, mert az ember már 10 évesen is érzi, ha kis szünetet akar, mert a másik már túl sok neki) És lesznek nagy beszélgetések ( valószínűleg már nem vonalas telefonon, hanem online). Lesznek nagy összebeszélések a szülők kijátszására, élmények, amiket még sok év múlva is gyönyörűség felemlegetni. Majd eljön az a pont, amikor elgondolkodnak azon hogy tényleg akarják e ezt a barátságot. Azután jönnek a féltékenységi időszakok, amikor kiskamaszként, vagy a randizós időszakban háttérbe szorulnak egymás életben.
Lesznek részegen hazatámogatós esték, és elpanaszolják egymásnak hogy az ősök már megint hülyék és egyébként is hogyan kellene jobban csinálni mint ők. És lesznek napok, maikor csak süttetik a hasukat, nem beszélnek semmiről, de a másik így is megérti őket. Mert a közös csend is jó.
Lesz, akivel kibeszélik hogy melyik tanár miért bunkó, minek van egyáltalán iskola. anekdotáznak 14 évesen az osztályról, versengenek majd. De mindenek felett imádják majd egymást.
Őszintén remélem, hogy a srácoknak is megadatik majd mindez a mélységekkel és magasságokkal teli sok sok év. Hogy ez így legyen, azért nekünk, szülőként is tennünk kell, de örömmel vezetem a ezét, és leszek a cinkosa, ha épp elege lesz Barátból.
Nektek is van ilyen barát? ( Én hálás vagyok, hogy nekem van).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: